Nézz reám (The Rose)

Nézz reám mit látsz, csak árnyék,
Csak por, mit fúj a szél.
Nézz reám, s a múltba tévedsz:
Sok mű, sok áltatás.

Nézz reám: kiszáradt fára,
Mit húz sodró folyó.
Látom már mint sok virágot
Elért a hervadás.

Könnyű még, amíg az élet
Csak játék, semmi más.
Könnyű még álmodni rólad:
Hogy szeress, ne tétovázz.

Nincs miért gyűlölni egymást,
Ha a szívben, nincs háború.
Meddig várjunk: talán halálig,
Míg egy szóra rátalálsz.

Eljön majd a végtelen éjjel,
S az út előtted áll.
Válassz hát, válassz egy jobbat,
Mit én éltem át.

Emlék már, hogy volt egy nagy tél:
Fehér és hullt a hó.
Jött egy új, tiszta napfény:
Kinyílt a réten minden virág.

Lehet még, szeretni tisztán,
Hogy érezd a szenvedélyt.
És bátran, ölelni Téged
Mi végig elkísér.

Nincs más, csak hogy éljünk,
Szeress úgy ahogyan én.
A szó, mit régen vártál:
Majd csendben, csendben,
Csendben szívedhez ér.