Keleti
Keleti emberek a Keletinél
És egy köpésre innen a Teleki tér
A nyalókás, aki csalódást okoz
És a kalauz, aki magában morog
Hesszelős nepperek
És seftelős gengszterek
Ki menne erre, ha
Az este jön, nem szeretsz
Ez a tér, ahol a kerület véget ér
A zsaru fél
Kegyetlen harc megy az életért
A főnök állítólag itt van a városban
Tegnap szabadult Baracskáról
És szabad lábon van
Vállán még a régi szöges dzseki
Nem bánt, ha két sört fizetsz neki
De jobb, ha megismételed a rendelést
Mert könnyen szétveri a berendezést
Napejos tea
És sittes leves
Az önkibe portyázó híres-neves
Klosár király
Ő a bulvár szatírja
Hóna alatt hullámpapírja
Bal kezében száz sportszatyor
A jobbal épp egy csávót zsarol
De ha levennéd róla sötét szemüvegét
Alatta látnád riadt tekintetét
És ki tudja még
Azt a sok ezer nehezen gyógyuló súlyos sebét
Minden vagányról kiderül egyszer
Hogy kisfiú
Nincs egy barátja
Hazudott magának
Nincs kiút
Tetovált arcokon szigorú szöveg
Ledarált magyarok
Kiborult tömeg
Mint egy felhúzható játék
Ha megakad, jár még a kerék tovább
Mint a kamikaze, ami azért nem ért célt
Mert önmagát üldözi a robotpilóta
Nem tudni meddig és mióta már
Egy idős hölgy a kocsma mélyén
Huszonötödször meséli
Élete legszebb történetét
Mikor Jávor Pállal játszott egy jelenetben
És ő megdicsérte huncut fintorát
De a cinikus csapos csak röhög rajta
És körülötte alvó cimborák
Száján a csikk egy darab rúzst elken
A könnycsepp kis utat vág a púderben
A cigi tövig ég
Az élet rövid és
Meglepi a tér őt a Keletinél
De a mozipad melegít
Elaludt a néni
A négyrészes film a legolcsóbb kégli
Néni, ébresztő
Élni fogsz
Kelj föl
Mert a Fény és az Erő
Jézus most eljött
Gyere elő
A homályból!