Szívmilliomos

Éva Vermuth, Gomba Presszó,
Éjfél elmúlt, tompa jazz szól,
Félhomály, füst, rexasztal,
Béla hazajött Texas-ból,
Ibikém, egy duplát, pici angyalom,
Fáraszt ez a magyar vad lakodalom,
A testem az nekem is rosszat akar nagyon,
De a szívem győzni fog.

Szívmilliomos, az vagyok!
És soha nem tudok rossz lenni többé már!
Szív milliomos, az vagyok!
Komolyan mondom, rossz nem leszek én már!

A sarki sörbár egy barbár büfé,
A harmadik kör már a tarkón egy ütés,
A simlisek leszednek rólam néhány kilót,
Keverik az itt a piros, hol a pirost.

Jön ki az önkiből és nyúzza a húgom,
Egy pali, akinek csak a gúnynevét tudom,
Megbocsájtok neki, mert bárhogy is akarok,
Az új szívemmel haragudni nem tudok.

Mert, Szívmilliomos, az vagyok!
És soha nem tudok rossz lenni többé már!
Szív milliomos, az vagyok!
Komolyan mondom, rossz nem leszek én már!