Eltitkolt könnyek
Angel:
Néha üvölt a csönd és éget a jég,
Rég elég már belőled, de én kérek még.
Az emlékek szépek, mégis fájdalom éltet,
Csak egyszer tudnálak elfelejteni téged.
Volt, hogy érted éltem, van, hogy érted halok,
Lehunyom a szemem és semmit sem hallok,
Megszűnik a külvilág és nem érdekel más,
Darabokra hullok, nincsen több állomás.
Egy látomás, egy elbaszott vallomás,
Nemrég szárnyaltam, ma vár a zuhanás.
Rohanás tovább, hogy a céljaim elérjem,
Ha kérdeznéd hogy vagyok, lenne mit mesélnem.
De még nem állok készen, hogy hangodat halljam,
Könnyeim titkolom, nem szólok, ha baj van.
Magányos dallam kel minden nap új útra,
Mindig segít abban, hogy ne gondoljak a múltra.
Refrén:
Rég porosodnak a polcon a királylányos könyvek,
A mesebeli hercegek, jobb, ha elkerülnek.
Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek,
De a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat szőnek. (2x)
SMF:
Bánkódni kár... attól csak rosszabb,
Ha a múltba tekintesz, minden szenvedés hosszabb.
Vagy lehet, hogy soha véget nem érő gyötrelmek,
Amik esténként az álmaidban fölkelnek.
Én is arra vágyom, akire nem szabad,
A könnyeim nem látod, de a szívem megszakad.
Mosolyog ajkam, pedig nem hallottam igaz szót,
Akit hűnek hittem, valójában ribanc volt.
Soha nem láthatod, hogy ha bajom van,
Büszkén elfordulva küzdök a vadonban.
Azokban a percekben, mikor csalódtam,
Próbáltam meggyőzni magam, hogy valótlan.
Megtörtént és minden emlék a nyomomban,
De soha nem lesz a lelkem romokban,
Mert előre nézek, nem pedig hátra,
A földön maradok, és nem kapok szárnyra.
Refrén:
Rég porosodnak a polcon a katonás könyvek,
A mesebeli hercegnők, jobb, ha elkerülnek.
Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek,
De a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat szőnek. (2x)
Angel:
Újabb álmok, melyek valóra nem válhatnak,
A remény sugarai folyton csak áltatnak.
Tovaszállnak a sorok, az égen vágtatnak,
A boldogság órái engem mindig megváratnak.
Bezárhatnak a szívembe végtelen időre,
De rég eltaszít magától forró ajkaid őre.
Én többre vágytam, nem csak egy keringőre,
Pedig sokan mondogatták: Válassz bárkit, csak őt ne!
Szerelmünk nőne, persze ha még létezne,
Ha valamelyik fél napról napra nem vétkezne.
Megmérgezne a tudat, talán meg is tette,
Mikor Ámor nyilait a szívemhez szegezte.
Nem kérdezte, hogy akarom-e azt az érzést,
De legközelebb remélem, hogy felteszi a kérdést.
Mert tévedés, hogy vonz a szenvedés,
A rózsaszín köd mögül fáj a felébredés.
Refrén:
Rég porosodnak a polcon a királylányos könyvek,
A mesebeli hercegek, jobb, ha elkerülnek.
Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek,
De a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat szőnek. (2x)
Refrén:
Rég porosodnak a polcon a katonás könyvek,
A mesebeli hercegnők, jobb, ha elkerülnek.
Neked nem számítanak már az eltitkolt könnyek,
De a fáradt szárnyú angyalok majd új álmokat szőnek. (2x)