Elképzelt szerelem

Szeress úgy, ahogy én.

Néha menekülök minden elől, néha meg várok.
Néha mindent adnék valakiért, de magam küldöm el.
Néha akarom, hogy mindenki jöjjön, de becsukom az ajtót.
Néha elalszom a telefonon, mert senki nem felel.
S ha kérdem miért van így, már senki nem válaszol,
de vannak álmaim, azt súgják, elképzelt szerelem.

Néha kinézek az ablakomon, nem történik semmi.
Rögtön lehúzom a redőnyöket, nem jön aki kell.
Néha fékezném az álmaimat, de ez az ami száguld még,
és most jó lenne, ha itt lennél és magaddal vinnél.
De, hogyha kérdezik, már senki más nem felel,
de vannak álmaim, azt súgják, elképzelt szerelem.

Lehet, hogy soha nem érzed, és soha nem kérlek, hogy ugyanúgy várj mint én,
keress az álmaidban és azt akarom, szeress úgy, ahogy én!
Én most is szeretlek téged, és ugyanúgy érzek és ott várok az út végén,
kereslek álmaimban és azt akarom, szeress úgy, ahogy én.

Egyszer újra arra ébredek, hogy kinyílik az ajtó.
Akkor odaállhatnék eléd ugyanúgy, mint rég.
Akkor fékezném a vágyaimat, bár ez az, ami száguld rég,
ezért jó lenne, ha eljönnél és magaddal vinnél.
De, hogyha kérdezik, már senki más nem felel,
de vannak álmaim, azt súgják, ez egy nagy szerelem.

Lehet, hogy soha nem érzed, és soha nem kérlek, hogy ugyanúgy várj mint én,
keress az álmaidban és azt akarom, szeress úgy, ahogy én!
Én most is szeretlek téged, és ugyanúgy érzek és ott várlak az út végén,
kereslek álmaimban és azt akarom, szeress úgy, ahogy én.

Lehet, hogy soha nem érzed és soha nem kérlek, hogy ugyanúgy várj mint én,
keress az álmaidban és azt akarom, szeress úgy, ahogy én.