Jégszív

Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És egy száj, mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jég szívemet!

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jég szívemet!

Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És az a láz csak álmodban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a szád, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Biztosan látod,

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jég szívemet!

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jég szívemet!

Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más, csak ha értem élsz,
És meg kell lássad,

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jég szívemet!

Jégből vagyok,
talán fel sem olvadok,
Nyújtsd két kezed,
olvaszd fel jég szívemet!