Kicsi katonám

1.
Ártatlanul nőttem fel a vasfüggöny kövén,
hol ötágúak a jázminok a tér hűvös füvén,
ahol a békéért is harc van és csillagos nyomor,
a panelházak mélyéből zene szól.

A XX. század kötelékébe így kerültem be én,
a lelki békém védelmében, gyere-gyere bújj mellém!

(XX: század feküdj-feküdj... Fölállni! Tűz!)

Refrén1:
Ó, ölelj, úgy lesz nekem jó,
töbeet ér, mint a szó!
Kicsi katonám ölelj,
hazudik, elmúlik, ami jó,
nem marad, csak a képzelet,
adj erőt nekem, egyedül hideg az ágy!
Múlnak az éjszakák!

2.
A lelkem mélyén háború van, érted fűt a vágy,
Gyönyörű harcban fogyul esni, adj egy éjszakát!
Mikor elcsitulnak a harcok, számíthatsz majd rám,
lövészárkod az ágyam lesz katonám!

(Század feküdj-feküdj... Föl! Tűz!)

Refrén1...
Refrén2:
Gyere, ölelj, úgy lesz nekem jó,
töbeet ér, mint a szó!
Kicsi katonám ölelj,
elmúlik, ami jó,
nem marad, csak a képzelet,
adj erőt nekem, egyedül hideg az ágy!
Múlnak az éjszakák!

Ölelj, úgy lesz nekem jó,
töbeet ér, mint a szó!
Kicsi katonám ölelj,
elmúlik, ami jó,
nem marad, csak a képzelet,
adj erőt nekem, egyedül hideg az ágy!
Múlnak az éjszakák!