Szomorú reggel

Szomorú reggel jött el
Zavartan kelsz ma fel
Nem érted csak belül érzed
Itt az idő eljött érted

Maradnál még, de nem lehet
Viszik már megtört lelkedet
Utoljára látod kedvesed
Búcsúznál tőle ég veled

De ő már nem hallja halk szavad
Zokogva csókolja arcodat
Elszáll lassan a pillanat
Földi létedtől elragad

Refr.:
Vajon hová jutunk
Miután majd meghalunk
Mert lehet, hogy nem marad
Csak egy kínzó gondolat
Hogy bár csak még egyszer
Kérlek, ha létezel
Add nekem őt

Hogyan lesz tovább most nélküled
Mindennap kísért az emléked
Örökre megmaradsz szívünkben
Minden kellemes emlékben

Minden megsárgult fényképen
Mosolygó szemednek tükrében
Látjuk már, örökké létezel
Mit értünk tettél, az nem vész el

Mindent, mit mondtál most értünk meg
És csak sírunk, hogy késő lett
Kimutatni azt, hogy szerettünk
Már késő, mert elvesztettünk