Angyalföld
Miklóska Lajos, Nagy Feró
Angyalföldi gyereknek születtem,
szeretem a városrészt, mely felnevelt.
Itt a gyárakból dől a füst,
a szürkés-sárga házak közt.
Beleköt a szél egy magányos fába,
az utca porát a szemembe vágja,
a Mercédesz gyorsan száll,
a villamos csak botorkál.
Hajnali ébredés keserű szájíze,
álmaim nyomasztó képe megvisel.
A tegnapi munkától a karom még fáradt,
éjszaka holtfáradtan esem az ágynak.
Borotvaélen táncol a becsület,
kócos asszony ne várd az embered!
Fény van a kocsma körül,
a bor melege fűt
Este eltűnik az unalom a téren,
hidegen csillan a motorom fénye.
Csend van a fák körül,
a félhomály félelmet szül.