Ben-Mér Ne?
Halott álmokba fúlva, minden nap csalódok újra,
Húz a mélybe lelkem súlya, visszatekintek a múltba,
Már rég nem ismersz fel, tekinteted eltorzulva,
Már rég nem is felel, peronon sír elborulva,
Ajkam szótlanul hallotta, minden szó, amit kimondtam,
Haver mindig úgy gondoltam, én mindig melletted voltam,
Értetek szól minden szólam, nem értetetek, már csalódtam,
De én is hibáztam, igen én is megbotlottam,
Lelkiismeretről ismereted sincs neked gyerek,
Leragadsz egy szinten, de én inkább tovább megyek,
Mivé lettem mivé legyek, ha már minden jellemszerep,
Ha bár régen nem tervezek, még is mindig megérkezek,
Ámokfutás ez haver, de én soha nem fékezek,
De csak akkor bólogassatok, ha tényleg megértetek,
Végén úgyis felébredek, mikor már ti is leléptetek,
Elégtételt én nem veszek, inkább jönne meg az eszed,
Vágod, mér, nem vágod? Megtévedtél. Mér, nem vágod? Bevégeztél,
Rég nem szánom meg, hátha az élet váltott le,
Eltorzult képek, mik csak a plasztikától szépek,
Azt hittétek, titeket majd nem ér el a végzet,
Pedig srác te is bevégzed, érted én meg rád se nézek,
Pesszimista világnézet, rengeteg rettegett lélek,
Aki szeretsz, feledsz, kérlek, ne tedd ez velem,
Nem értem, miért lesz értelmetlen képem, miért lesz értelmetlen létem,
Halott álmokba fúlva, minden nap csalódok újra,
Húz a mélybe lelkem súlya, visszatekintek a múltba,
Már rég nem ismersz fel, tekinteted eltorzulva,
Már rég nem is felel, peronon sír elborulva,
Ajkam szótlanul hallotta, minden szó, amit kimondtam,
Haver mindig úgy gondoltam, én mindig melletted voltam,
Értetek szól minden szólam, nem értetetek, már csalódtam,
De én is hibáztam, igen én is megbotlottam,
A meccs a durva, még ha te be se vallod,
Barátod nulla, de hát ti le se szartok,
Lehet nagy az arcod, ha csak a markod tartod,
Az akaratod akkora, hogy súrolja a padlót,
Ha nem bírod a terheket, adhatok egy mankót,
Ha meg ez se kell neked, boldogulj magadtól,
Sötét falaktól, csak attól félsz, amit nem ismersz még,
Amiben hittem rég, mára ócska kopott kacat,
Mindenem elvetem, csak egy poros romos vacak,
Lelkem szlengemből teszem, végül elvesztem az eszem,
Amit elkezdtem, a végén úgyis befejezem,
Halott álmokba fúlva, minden nap csalódok újra,
Húz a mélybe lelkem súlya, visszatekintek a múltba,
Már rég nem ismersz fel, tekinteted eltorzulva,
Már rég nem is felel, peronon sír elborulva,
Ajkam szótlanul hallotta, minden szó, amit kimondtam,
Haver mindig úgy gondoltam, én mindig melletted voltam,
Értetek szól minden szólam, nem értetetek, már csalódtam,
De én is hibáztam, igen én is megbotlottam,