Időn és álmokon túl

Időn és álmokon túl
hited a semmibe hull,
talán csak álmokat kerget a szél,
s mind remél, aki él.
A vágy még ifjú és vad,
itt az ész, ami csendbe marad.
Vissza nem tarthat semmi és senki se már,
hiszen az élet vár

Közel a Föld és közel az Ég,
szíved gyönyörű lázban ég.
Lüktet a véred, felkap a szél,
visz a lelked, nincs, aki fél,
de az ébredés utolér.

Hisz az élet jó szerető,
reményt kelt és álmokat sző,
hiteget vagy mélybe taszít,
ha akar, vagy a lelkedbe mar.
Vagyonából nem sokat ad,
csak a tűznek füstje marad,
de Te mész, mert érzed, a sok nem elég,
a mindent akarod még.

Közel a Föld és közel az Ég,
szíved gyönyörű lázban ég.
Lüktet a véred, felkap a szél,
visz a lelked, nincs, aki fél,
de az ébredés utolér.

Közel a Föld és közel az Ég,
szíved gyönyörű lázban ég.
Lüktet a véred, felkap a szél,
visz a lelked, nincs, aki fél,
de az ébredés utolér.

Közel a Föld és közel az Ég,
szíved gyönyörű lázban ég.
Lüktet a véred, felkap a szél,
visz a lelked, nincs, aki fél,
de az ébredés utolér.