Soha nem késő
verse 1.:
Életünk kanyarog, ahogy az út vezet...
Megtaláltalak - így hozta a véletlen:
minden, egyszerű szép legyen.
verse 2.:
Napjaim ezután, amit nélküled töltenék,
egy évnek tűnik majd, és igazán semmit sem ér.
Sok kép, lényegtelen semmiség...
ref.:
Soha nem késő, mert mindig van egy másik út,
ha a szíved bajba jut.
Egyedül sírhatsz, de kettőnek könnyebb, ha fáj,
ha mégis valamit elrontanál.
verse 3.:
Hol jár a fény, kit követ a napsugár?
Merre járok én, aki szívedre rá talál?
Hittem: elérem a végtelent
verse 4.:
Mért mondtad azt: minden út ködbe vész?
Mért nem hiszed el: az alagút véget ér?
És most, mintha ugyanezt érezném...