Te és én

verse 1.:
Hol van az a csók, hol van az a nyár?
amikor még minden este úgy vártam rád.
Elmúlt sok év és a futó románc,
emléked szavak nélküli könnycseppé vált.

ref.:
Te és én és egy ügyetlen csók,
nem volt több, se jobb, mégis egy életre szólt.
Ennél a mesénél talán semmi se szebb,
minden álmodban ott leszek!

Te és én és egy olthatatlan vágy...
Soha nem mondtam el, hogy mindig várok rád.
Csak mi ketten tudjuk és a nevető Hold,
milyen édes tud lenni az első csók.

verse 2.:
Igaz a szó, vagy csak mondtad talán:
szerelmünk erős, minden próbát kiáll.
Merre mentél? - Én nem kérdem már.
Emléked oly távol messzire száll.