Hiányzol

Írhatnék én sorokat,meg hosszú kis regényt
E-helyett inkább figyeld ezt a legényt
Valami tudod nagyon nyomja a szívem,
Elmondanám én de féltem a rímem
Nem lesz ez publikus barátom figyelj ide
Csak egy embernek szól,kinek nagyon-nagy a szíve
Miatta vagyok én az aki most lettem
Bocsánatot kérek,ha bármi rosszat tettem
Veled voltam mindig a jóban meg a rosszban
Kölcsönös a dolog minden egyes szóban
Átvészeltünk sok mindent tűzön vízen keresztül
Most hogy már nem látlak rossz nekem ez egyedül
Remélem hogy érted,kavargó kis gondom
De szeretlek én mindig éppen ezért mondom
Eltávolodtunk egymástól,én ezt már érzem
Minden veled töltött percet szeretettel nézem
Felemészt a gondolat,ha nem leszel már mellettem,
Tudom rád számíthatok bármikor,ha felvettem
Ha egyedül lennék,vagy csak beszélgetni kéne
Hívnám már a D-t mert a G meg van már érve…
Máshogy kéne mondanom,nehogy zavarba jöjjél,
Ezt a zenét neked szánom,köszönöm mit tettél.
Remélem hogy érzed,hogy számítasz még nekem
Bármikor a kezedbe adnám,büszkén az életem
Ezek után pláne mert hát bizalom az élet
Nem tudnék mit tenni,ha nem látnálak téged
Felemészt a bűntudat, a barátság meg éltet

Ref.:
Megismertem én már,köszönöm az égnek
Minden egyes percet,mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket,a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek,hát szóljon most a népnek
Megismertem én már,köszönöm az égnek
Minden egyes percet,mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket,a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek,hát szóljon most a népnek

Egy napon majd mikor te sehogy se várnál
Betoppannék én is és örülnék ha látnál
Mert én már úgy érzem ez maradt az állandó
Nincs mi megszakítaná ami kézzel fogható
Nem tudom mi történt,és őszintén nem érdekel
Ismersz már tényleg, hát fogd meg a két kezem
Nézz a szemembe bátran,nekem már megmondhatod
A kulcsomat a szívemhez,a kezedben foghatod
Ha nem vagy benne biztos,csak tedd fel azt a kérdést
Hogy miért pont rólad írok, és a többinek ez sértés?
Megmondhatnám tényleg,hogy engem már nem érdekel
Hogy eljutottam odáig összeszedett évekkel
A gyertyákat már elfújhatom a sötétséges érvekkel
Vagy csak röpke élet beli rosszul el sült képekkel

Ref.:
Megismertem én már,köszönöm az égnek
Minden egyes percet,mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket,a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek,hát szóljon most a népnek
Megismertem én már,köszönöm az égnek
Minden egyes percet,mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket,a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek,hát szóljon most a népnek...