A jósnő

A kristálygömb az asztalon állt.
Csak lassan szokta a szemem a félhomályt.
Halk zene jött a függönyön át.
Keleti illatok könnyű füstje szállt.

Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.
Ott ült sűrű fátyolban
és fogta a kezem mozdulatlan
a jósnő.
A legjobb jósnő.

Érintése hűvös volt.
Nem tudom meddig egy szót sem szólt
a jósnő.
Végül annyit mondott, hogy közel az idő.

Értettem, hogy mit jelent.
Hónapok óta sejtettem a hírt.
Már képzeltem, belegondoltam,
hogy ezt hallom, csak nem tudtam, hogy így.

Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.
Ott ült sűrű fátyolban
és fogta a kezem mozdulatlan
a jósnő.
Egy igazi jósnő.
Érintése hűvös volt.
Nem tudom meddig egy szót sem szólt
a jósnő.
Végül annyit mondott, hogy itt van az idő.

Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.
Ott ült sűrű fátyolban
úgy, ahogy mindig álmodtam
a jósnő.
Egy mesebeli jósnő.
Érintése hűvös volt.
Átölelt és egy szót sem szólt
a jósnő.
És amit ő tud, azt tudja igazán.

A hosszú, hűvös hajnalban
már álmodott, amikor otthagytam,
a jósnő.
Nem is volt olyan jó nő.
Én sejtettem, hogy így lesz majd.
Ő látta előre, hogy eddig tart.
Azért jósnő,
hogy néha ő se’ tudja mit hoz a jövő.