Szó

Nem szólal meg a vers, mer' a szót nem találod meg, pedig él
Ne keresd, kapkodj, jó ez a perc, hadd forogjon magától a vér!
Meglesz az, melegszik az áram, a mindenség sodra mozog
Nem áll meg itt attól semmi, hogy te a mozgást abbahagyod

Most magától forog benned a vér, magnetizálódik a tekercs
Zsibbadj el, ne okoskodj, te vagy a teremtés, szádban a vers
Hangonként szűrd át a fogad közt, olvasd, tapintsd ki a nyelveddel!
Ez érdes, az öblös, ússz velük úgy valahogy
Ahogyan a kavicsokkal a tenger

Tenger, tenger
Tengő ember
Zengő, zajló
Zöldeskék
Szín, kékeszöld
Hullám csapkod
Felszín, csipke
Sós hab, tajték
Tengersós haj
Szárad, bója
Sóhaj, fülkagyló
Hallójárat
Dugult moraj
Borult, merült
Alá, talán
Talán, talán

Talán éppen most születik meg, és visszafelé befogadja a nyelv
Vagy régi beszélők arra csiszolták, sorába, hogy végül beemeld
Most zsibbadj el, ne okoskodj, hadd forogjon magától a vér!
Készen kell csak állnod a szóra, és megfognod, amikor ideér