Alvajárók

Alvajárók keljetek fel!

Bom:

Két kézzel kaparsz nem ismersz se Istent se embert,
Nem is kell, ne viccelj, te is kelj fel, itt lent az Isten, a pénz,
Ott fenn csak szolga, ott csak fegyver és a miniszter a kéz,
Aki lépésben halad, az lófaszt sem ér el,
Aki érdek nélkül lázad, majd láz nélkül érvel,
Akit a szenvedély fűt, dacol bármilyen téllel,
De aki mindig nagy lángon ég, az nagy lángon ég el.
Amit hátrahagy, csak hamu, ami elszáll a széllel,
De aki ébren álmodik, az feltámad éjjel,
Aki mindig sötétben él, szarik rá, hogy lesz-e reggel,
Na gyertek ki a fényre
alvajárók, keljetek fel!


Bom&Dipa:

Új idők járnak, új szelek fújnak,
Új helyekről új emberek új fele húznak,
Megihatod a poklot, elszívhatod a poklot,
Megnézheted a poklot, élvezheted a poklot,

Bom:

Aki vérből csinálja, az nem bírja pénzzel,
Aki szívből csinálja, az nem bírja vérrel,
Aki pénzér csinálja, az nem bírja sokáig,
Aki bírja és nem fut be, az nem ríl csak pofázik!

Refr. 2x
Amit hátrahagysz, csak hamu, ami elszáll a széllel,
De aki ébren álmodik, az feltámad éjjel,
Aki mindig sötétben él, szarik rá, hogy lesz-e reggel,
Na gyertek ki a fényre alvajárók, keljetek fel!

Dipa:

Művészet a háború, művészet a szeretet,
Művészien etetik meg veletek a szemetet,
A szavaim elmédbe acél kötelekként vágnak,
A világban, ahol az értékek közhelyekké váltak,
Álljunk meg egy szóra, mint az áruk besorolva,
Úgy vártok a sorsotokra, mi nem állunk be a sorba,
Szabadnak születtünk, a mi vérünk lázad,
A holnap bizonytalan, ezért élünk a mának.
Én nem tartom a hátam, csak a testvérekért,
Mert nekem az is elég, ha csak a testvérem él.
Ha a valóság ma is porrá törte az álmodat,
Akkor hozz áldozatot, hogy ne te légy az áldozat,
Ez közszolgálati, mint az m1 meg az m2,
Komoly, mint egy vendetta, itt mindenki egyenlő.
Az élet lélekvesztő, fejjel mentek a falnak,
Én fallal megyek minden fejnek, az emberi fajnak.
Minden réteget kikezdek, mer nem tetszik, amit látok,
Ha tűzvészt akartok, leszek hozzá a szikrátok.
Ez a talaj neked forró, mint a láva, maradj állva,
Ha szemedben nincsen tűz, csak hamu inkább maradj gyáva!

Refr. 4x
Amit hátrahagysz, csak hamu, ami elszáll a széllel,
De aki ébren álmodik, az feltámad éjjel,
Aki mindig sötétben él, szarik rá, hogy lesz-e reggel,
Na gyertek ki a fényre alvajárók, keljetek fel!