A bánat lánya

Kár, hogy csak lány,
Szólt az apja,
S kiment a ház ajtaján
Az újszülött sírt, s az anyja már tudta:
Nem látják többé talán

Tovaszállt néhány rossz év
S köztük nem került szóba egy név

Így nőtt hát fel a bánat lánya,
Liliom a tér oldalán

Ref.:

Indulj el hát, bánat lánya
Rád vár a tér vár a nyár,
Szédülve áll, bárki látja,
Szerelmet kér, szerelmet vár

Nehezen élt, mikor elment az anyja, a haverok vígasztalták,
Az egyik egy éjjel az ágyra dobta, sírni sem mert, pedig fájt

Tovaszállt 36 hét,
és ő megszülte lány gyermekét

A kórház előtt senki sem várta.
A szomorú napfényben állt

Ref.

Egyszer talán
Ez a kettős magány,
Mint felhő tovaszáll
Hisz várnak már rád valahol

Tudom kell, hogy társat találj,
Hiszen örökké egy szív sem fáj!

Ref.