Szálltam Én
Ref.:
Szálltam én már ott fent, és
jártam ott a völgyben lent,
de ami itt zenél bennem,
az soha nem hagyott végleg elvesznem.
Verze 1:
Visszatekintve pár dolgot már értek,
hogy mitől lettem ilyen és mitől nemes a lélek.
Mert tudod én soha se voltam kemény,
de belül egy hang mindig azt súgta nekem: remélj!
Motivált és sodort az ár,
mert amibe belekezdtem, azért sose lehet kár.
Én nem figyeltem rá, de úgyis vezetett,
a kitartás a kezemet fogta és nem etetett.
Mert leszegett fejjel, ha jársz
én nem értem, hogy lehet hogy bármi pozitívat vársz...
Kell egy csillag ott fent, ott az égen,
hogy legyen mit követned, amikor azt mondod: "végem".
Ha a padló a társad kelj fel újra,
hogy esélyed legyen rálépni itt a helyes útra.
Mert benned van a szikra, hogy nincs határ,
rajtad áll, hogy aki veled tart, az ott kit talál.
Ref.:
Szálltam én már ott fent, és
jártam ott a völgyben lent,
de ami itt zenél bennem,
az soha nem hagyott végleg elvesznem.
Verze 2:
Mert lesz olyan, aki lenéz és hátad mögött beszél,
a válasz elől kitér és egyből el is itél,
De te ne akadj meg ezen, mert csak irigyek,
és ilyen jövőképpel, ti sokra már nem viszitek.
Engem elvitt a szél távol messzire
ha kérdezik, hogy megérte, azt mondom: "de még mennyire!"
Mert emiatt lettem az, aki most vagyok,
és ha egyszer egy sivatag közepén majd megfagyok én
tudni fogom, én túlélem ezt is,
mégha létem legnehezebb csatája lesz is.
S a válaszom a kérdésre: persze!
Hogy ennek a gyereknek ezentúl is lesz-e mersze?
Mert átugrottam sok akadályt és mindíg
eljutottam egy előre már megtervezett szintig.
Csak a cél lebegett a szemem előtt,
és csak felfele néztem, ez adott mindig erőt.
Ref.:
Szálltam én már ott fent, és
jártam ott a völgyben lent,
de ami itt zenél bennem,
az soha nem hagyott végleg elvesznem.
Bridge:
Volt olyan, hogy kitártam a szárnyam,
volt olyan, hogy egy ketrecbe zártam.
Volt úgy, hogy a hőségben fáztam
és nem tudtam, hogy hol, mikor hibáztam.
Verze 3:
Belegondoltam, mire is jutottam,
néha felesleges köröket futottam.
De ha ez kellett ahhoz, hogy össze jöjjön,
hát nem várom meg, hogy az élet engem szemen köpjön.
Csak hozzáállás kérdése minden,
egy darabot magamból mindig magammal kell vinnem.
Tudod az lesz, ami irányít mélyről,
és az visz majd előre, ha másznom kell a lépcsőn.
Ha betegen az ágyban vergődöm is,
a kiutat kutatom nem árnyakban rejtőzöm.
Tudod ezért leszek mindíg én a győztes,
és ezért járok mindig egy lépéssel is előtted.
Míg te terveidet szőtted, én csináltam,
alkottam, felhúztam, ezért állok szilárdan.
Nem vagyok én sem hibátlan, persze,
de úgy repülök szabadon, akár a fecske.
Ref.:
Szálltam én már ott fent, és
jártam ott a völgyben lent,
de ami itt zenél bennem,
az soha nem hagyott végleg elvesznem.