Valaha volt

Arra keltem reggel, hogy egy álmot láttam.
Közönség, fények és egy színpadon álltam.
Lágy zene szólt és én elkezdtem reppelni,
a közönség éhezett és én akartam etetni.
Tegnap meg egy másik álom tört rám,
egy fórumon boldogok voltak a nevem láttán.
Szívem leghőbb vágyai teljesültek álmomban
aztán mikor felébredtem rájöttem nem álmodtam.
Valaha volt José, meg presztizs,
és remélem, hogy még, valamikor lesz is.
Három éve már, de mintha tegnap lett volna
hogy felkerült a zeném néhány weboldalra.
Már nincsenek hírek rólam,
mert valahol az úton ide nem maradtam józan.
Összedőlt a váram, de újjá építem,
gyengültem, de nem tűnt el a hitem.


Valaha volt, de új kell, hát állj fel!
monoton az életed, az idő meg átver.
Elmúlt mi szép volt, de lehet még jobb is
változz és aztán jöhet a szinopszis.


Az volt a vágyam hogy valamire vigyem,
nem tudom, hogy bejött-e, de remélem hogy igen.
Kezdetben minden olyan szép volt, a salátán
hírnév, új barátok, azóta meg mélypont.
Sajnálom, hogy nem lettem igazi barát, srácok,
a citrom krú, meg néhányan mások.
A 'Magyar lélek' robban, köszönöm a Ferinek!
tőle indult minden, örök hálám neki megy!
Saláta, fórum, rádió, hírek,
abban az időben éreztem igazán, hogy élek.
Eltűnt a magazin így megszűnt az égisz,
meghalt az a repp, amin felnőttem én is.
Ha te is ezen nőttél fel, vágod miről beszélek
keddenként saláta, hol kedvencek zenélnek.
Ezt a dalt már nem a magazinon hallhattad,
de ha itt vagy, engem nem aggaszthat.


Valaha volt, de új kell, hát állj fel!
monoton az életed, az idő meg átver.
Elmúlt mi szép volt, de lehet még jobb is
változz és aztán jöhet a szinopszis.


Egy őszi reggelen Egerbe megy a vonat,
az volt a cél, hogy ismerjék a hangomat.
Csalódottan hazafele, egy gondolat bántott,
eldobom a májkot, leszarom a világot.
De pörgött a José topic, életre keltem,
ihletet kaptam, megszületett bennem.
Megírtam a számot és megismert a nemzet,
ekkor nyílt előttem egy újabb kezdet.
Valaha volt, hogy contestre jártam
felléptem aztán csak csodára vártam.
Kitörni vágytam, meg kis időt kértem,
s megkérdeztem, ki lesz az, ki kiáll majd értem.
Itt vagyok újra, bár kicsit más, mint anno,
azóta bezárult és kinyílt néhány új ajtó.
Több lábon állok, mégis kevesebb lettem,
szinkronban a köddel, a zene a keresztem.


Valaha volt, de új kell, hát állj fel!
monoton az életed, az idő meg átver.
Elmúlt mi szép volt, de lehet még jobb is
változz és aztán jöhet a szinopszis.