Menetel

És akkor mindenki szép lassan magához nyúl
Az arcon az a sok ránc csendben elsimul
Dőlj hátra, lazíts hát, nincsenek szellemek
Idegbaj, izomgörcs kutyának se kellenek

Menetel... menetel a monoton mondatom.
Nem tudhatom, de attól még mondhatom.
Kinyúlok és kínosan konyultan izzadok.
Mitől van, hogy alszom, vagy félholtra zsibbadok?

Nem tévedsz, ha azt hiszed, hogy a hited romokban már
Elvétve megmutathatod mennyi minden hatalmadban áll
Síránkozol, bömbölsz: minden napod nagyon silány
Megvillan a lehetőség és te lehetsz a makkos király

Menetel... menetel a monoton mondatom.
Nem tudhatom, de attól még mondhatom.
Kinyúlok és kínosan konyultan izzadok.
Mitől van, hogy alszom, vagy félholtra zsibbadok?

Menetel... menetel és közben én izzadok
Fejem a párnában, biztos megfulladok
Aludnék már, de miattad nem tudok
Soha nem is tudtam... nem tudhatok...
(nem aludhatok).