Egy ember fent a fán

Egy ember fent a fán
bambán néz le rám,
nem tudja hol van ô,
hogy fent egy fán,
de tudja, hogy van ujja
vége,
s felesége,
háza, s magánya,
egy fia és egy lánya.

Hogy mindent lásson megint,
ahogy a csillag föl az égre,
ô a rét közepe fölött,
egy fára költözött.

Úgy szabad csak élni -mondja-
nem remélni csak ölelni szorosan,
hogy el ne dôljön, s hogy le ne ess,
kéreg alatt bogarat ne keress,

S ha szél fúj, fújja ôt is
leng vele elôre, s hátra,
palintában hinta,
tenyerén évgyûrû minta.

Istennek legyen hála,
hogy mennyi van hátra, tudja…
most el nem engedni,
ujja segít, s kapaszkodik neki.

Egy ember fent a fán,
bátran néz le rám
tudja már hol van ô,
hogy fent egy fán,
és tudja, hogy van ujja vége
eleje, családja,
háza, s magánya
meg egy cseresznyefája.