Napsugár
Még egy percet adj nekem
te lágyan fénylő napsugár.
Ne még, ne tűnj el hirtelen,
egy perc, s az én időm lejár.
Várj egy csöppet, napsugár,
te légy most nékem jó barát.
Hadd lássam még egy percig
a fényben kedvesem haját.
Ha már elfáradtál, s pihenni térsz,
és az égről majd a messzeségbe érsz.
A fénnyel meghal a vágy, a tűz,
egy érzést messze-messze űz.
Bár fáj belül, hogy válni kell,
ne lássa senki sem.
Csak te tudd meg édes napsugár,
hogy mi volt ő énnekem.
Még egy percet (percet, percet) adj nekem
te lágyan fénylő (fénylő, fénylő) napsugár.
Ne még, ne tűnj el gyorsan, hirtelen,
egy perc, az én időm lejár.
Várj az egyszer (most az egyszer) napsugár,
te légy most nékem (nékem, nékem) jó barát.
Hadd lássam még egy percig, csak egy percig
a fényben kedvesem haját.
(Csak még egy percig, percig,
csak még egy percig, percig...
csak még egy percig, percig...
csak még egy percig, percig...)