In memoriam

Fényes csillag ragyog, nyugodt tó vizén,
Nem hullámzik már, nem fújja a szél.
Sejtelmes sötétben suttognak a fák,
Eltűnt valaki érzi a világ.

r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Gyémántcseppek hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk,sohasem feledünk,
Emléked örökké él.

Emlékedet őrzi, mind ki hű barát,
Elrabolt az ár, élted hajnalán.
Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált:
Mért vitt téged el, ez a rút világ?

r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Gyémántcseppek hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk,sohasem feledünk,
Emléked örökké él.

Tenger a végtelen, porszemnyi életed,
Téged is elvitt az ár.
Emberi értelem felfogni képtelen,
Téged is elvitt az ár.

r: Sötét fátylat vet az ég, az éj szomorú,
Íme csendben, hullnak alá.
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven,
Vérzik a szívünk,sohasem feledünk,
Emléked örökké él.