Percek
Fejem alatt egy párna,fekszem álmaimra várva,
Mit nem adnék érte,ha csak egy valóra válna,
Mi az ára,lehet,hogy csak várok a csodára,
És a végén majd a nyakam akaszthatom egy fára,
Porból lettem porrá leszek,
Közben teszek veszek,eszek iszok,észreveszek,érzékelek,
Élve temetek el mindent ami fáj,ami nincs,ami nem is volt,
Határ a csillagos égbolt,de rég volt,
Mikor gyermekként csillogó szemekkel vártam a jövőt,
De azóta minden romba dőlt,
Erőt visszakérek amit adtam,amit kaptam,amit láttam,
Megbántam mindent amire vártam,
Mert az idő csak múlik,néha rohanóan siet,
Mennyi élet van a földön,és az egyik csak a tied,
A szemed alatt közben meg vonalak lesznek,
És te számolod őket,ahogy múlnak a percek
Refr.:
Hova tűnnek percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál,
Hova tűnnek a percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál
Én megállítanám az időt,ha lehet,
Egy percet az életemből itt hagynék neked,
Csak sivár rónák váltogatják egymást,
Fáklyát gyújtanék a sötétben,ha nem látsz,
Az én időm is véges,de körbevesz a tél,
Lassan elmúlik a nyár,
És megint jön a tél,
Én meg a tükörben látom,ahogy felnőttem,
És az idő csak úgy elrohant előttem.
Keresem a múltban néha a jelet,
Megkeresném mindazt,ki régen elfeledett,
Az élet útján kanyarok keresztezik az utam,
Egy-egy állomás jelzi csak,hogy meddig is jutottam,
Talán eltévedtem régen,a csillagokat felhők takarják,
De súgják,egy új korszak eljött,Hova visz,hova még,
Szembe jön egy szakadék,keresem de nem találom hol a fék,
Majd a föld mélyén,taLán hat láb alatt,elporhadt minden,mi az életemből maradt,
Mások élete csak reklám,de az enyém a film,nézhetem míg nem jön el a vége főcím.
Refr.:
Hova tűnnek percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál,
Hova tűnnek a percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál
Néha nem tudom,kivagyok,
Otthonom egy sötét verem,
És csak akkor jövök elő,mikor kimondják a nevem,
Álmomban egy árnyék átvágta a torkom,
De nem fogadott be a pokol,visszadobott sokszor,
Ám az Isten sem szeretné,hogy a holtak közé lépjek,
Kínomban még átadok egy kiáltást a szélnek,
Az örök vadászmezők mindig messze elkerülnek,
Angyalok bevarrt szájjal velem szemben ülnek,
Az Istenük meg háttal,könnyeimben szégyen,
A megoldást keresem,de nem lelem az égen,
Hova tünhetett a lelkem,az erőm csak egy gödör,
Ahol árnyékok élnek és a nap már nem tündököl,
Csak a bánat és a szégyen körhintáznak együtt,
Gyászolják az időt,mi a végtelenben eltünt,
És az elmúlt évek állnak mögöttem a sorban,
Egyre többen lesznek,míg a szívem dobban.
Még a lélegzet sem akad,puszta sóhaj csak a jelen,
Egy apró darab káosz,minden egy kis helyen.
Álmok és a fények amik egymás után mennek
Néha lassan,néha gyorsan de elmúlnak a percek.
Refr.:
Hova tűnnek percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál,
Hova tűnnek a percek,elvihetnek egyet,de vissza se hoznák már,
Csak a város zajától édes a pillanat,amit elhoztál