Hazám

Átíratták számtalanszor történelmedet.
Magad kárán megtanultad, amit nem lehet.
Százszor is feláldoztak, fáj ez énnekem.
Hűséggel szól most rólad szomorú énekem.

Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám.
Színes és színtelen vagy, féltett kis hazám.
Támadtak gyáva módon, miért tűrted ezt?
Érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt!

A népeden átok, majd átfestem az álmot újra én,
Szebb lesz a holnap, a színed dalban elmondott remény.
Érzem, benned megtalálom majd a helyem.
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám.
Színes és színtelen vagy, féltett kis hazám.
Támadtak gyáva módon, miért tűrted ezt?
Érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt!

A népeden átok, majd átfestem az álmot újra én,
Szebb lesz a holnap, a színed dalban elmondott remény.
Érzem, benned megtalálom majd a helyem.
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.
Érzem, benned megtalálom majd a helyem.
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

Érzem, benned megtalálom majd a helyem.
Veled együtt jobb lesz itt az életem.
Hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

Benned megtalálom majd a helyem.
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.

Benned megtalálom majd a helyem,
Érzem, veled együtt jobb lesz itt az életem.
Érzem, hozzád minidig nyitott szívvel érkezem.