Sambara

Néha úgy érzem, hogy fáj
Hogy ellenem fordult a világ
És nem hiszem, hogy újra
Rám talál

Szürke minden délután
Egy hang belülről ordibál
A halántékom újra
Jelre vár

Játszunk, hogy megégessen a fény.
Ez a szerelem!

Egyszer elszakít,
Másnap megjavít,
A sebeink nem múlnak el.
Egyszer az égbe húz,
Majd a földre rúg,
Két testbe ejtett túsz.

Egyszer elszakít,
Másnap megjavít,
A sebeink nem múlnak el.
Egyszer az égbe húz,
Majd a földre rúg,
Két testbe ejtett túsz.

Legbelülrő fojtottál,
Mégse látom, hogy merre jársz,
De a világ minden pontján
Rám találsz.

Néha úgy érzem, hogy elég,
Hogy közben minden ami jó leég
Ha elhagylak talán látok
Újta fényt

Játszunk, hogy megégessen a fény.
Ez a szerelem!

Egyszer elszakít,
Másnap megjavít,
A sebeink nem múlnak el.
Egyszer az égbe húz,
Majd a földre rúg,
Két testbe ejtett túsz.

Egyszer elszakít,
Másnap megjavít,
A sebeink nem múlnak el.
Egyszer az égbe húz,
Majd a földre rúg,
Két testbe ejtett túsz.

Ez a szerelem!

Egyszer elszakít,
Másnap megjavít,
A sebeink nem múlnak el.
Egyszer az égbe húz,
Majd a földre rúg,
Két testbe ejtett túsz.

Egyszer elszakít,
Másnap megjavít,
A sebeink nem múlnak el.
Egyszer az égbe húz,
Majd a földre rúg,
Két testbe ejtett túsz.