Bell, a részeges kutya

Fent a magas havasok közt élt egy fehér kutya, Bell.
Minden nap az útját járta, völgybe le s a csúcsra fel.
És ha kellett embert mentett, hóvihartól sosem félt.
Már sok éve szolgált bölcsen, ám egy napon bajtörtént.

Mert ki eltévedt mellén egy hordót talált.
A kis hordóban rum volt, és rajta ez állt.
Vándor idd meg és írd rá, hol akadunk rád.
És mi érted eljövünk!

Bell az írást nem értette, de egy napon a kisdugó.
Elhagyta a rumos hordót, és rájött Bell a rum mily jó.
Rászokott a finom rumra, és ez sajnos veszte lett.
Állásától megfosztották, életet már nem mentett.

Ám a vágya a rum után sose szűnt meg.
Minden este egy kis hegyi kocsmába ment.
És ott állandó nyugdíjas törzsvendég lett.
Így lett részeges kutya, Bell!

Ám a vágya a rum után sose szűnt meg.
Minden este egy hűs hegyi kocsmába ment.
És ott állandó nyugdíjas törzsvendég lett.
Így lett részeges kutya, Bell!

A kis kocsmába mindenki nevette Bellt.
Ahogy két lábra állt s még ott kéregetett.
Groggal senki sem kínálta, ismerték már.
Tudták róla, csak rumra vár!