Ha fánk vagy örülj, hogy élsz
Frenreisz Károly, Sztevanovity Dusán
Egyszer egy fánk
Unta magát,
Elindult hát,
Kel és járt az utcán
a büszke fánk.
Mért van egy fánk
kint az utcán?
Ki arra járt
rúgta, taposta
s a fánknak ez szörnyen fájt.
Ha fánk vagy örülj, hogy élsz,
Egy fánknak nem kell az ész!
Jó, ha jutott beléd
Élesztőből elég.
Ha fánk vagy örülj, hogy élsz,
És ha sehova se mész,
Ember nem rúg beléd,
Legfeljebb megemészt!
Ám ez a fánk
nem olyan fánk...
Elindult hát
panaszt tenni,
s a zebrán már nem ért át.
Ha fánk vagy örülj, hogy élsz,
Egy fánknak nem kell az ész!
Jó, ha jutott beléd
Élesztőből elég.
Ha fánk vagy örülj, hogy élsz,
És ha sehova se mész,
Ember nem rúg beléd,
Legfeljebb megemészt!
Ha fánk vagy örülj, hogy élsz...