Ő és én
Schöck Ottó, Sztevanovity Dusán
Egy szép nap hajnalából, egy forró fénysugárból,
És örömkönnyekből lett ő.
A szürke föld porából, egy égi látomásból,
S egy éji lángból lettem én.
Ő és én, így lettünk, Ő és én megszülettünk,
Ő és én valahol a föld szélén.
Ő és én a szerelem meg Ő és én, egyek voltunk,
Ő és én együtt indultunk.
Sok furcsa helyre értünk, sok sötét árnytól féltünk.
S éreztük azt, hogy nincs tovább.
Az árnyak elvonultak, viharok elcsitultak,
S a hajnal újra ránk talált.
Ő és én, a végtelenig, Ő és én addig élünk,
Ő és én míg létezik a fény.
Ő és én ezredéves Ő és én, megújuló,
Ő és én ez vagy szerelem