Színház
Nelson
Gyakran úgy érzed, hogy nem bírod tovább,
Gondjaid az egekig érnek.
Jövőd bilincseit mások rakják rád,
Ujjaid közt kifolyik a lényeg.
A gond lesben áll, a trükkje régi már,
Kihasználja gyöngeségedet.
A sors túl kemény s a szétfoszló remény
Rögös útja mondd, hová vezet.
Refr: Vedd észre már, hogy te is felnőtt lettél!
Vedd észre már, hogy a játék véget ért!
Színház az élet, egy szerep rád is vár,
De nem mindegy, hogy csavargó, koldus vagy király.
Bármit szeretnél ködként foszlik szét,
Álmaid csak játszanak veled.
Tetteidből mások raknak palotát,
Szárnyaiddal mások repülnek.
A gond lesben áll…
Refr: Vedd észre már…