Engedd, hogy mégegyszer…

És most sodor az ár, amerre nem akartam,
Sötét vizeken, egy sötétebb partra.
Láttam a gyönyörűt, a kincseket érőt
Régóta nem iszom kísérőt.

Olvasom a könyvet, nézem, ki mit lépett.
Fejembe rajzolom a térképet,
Kell, hogy legyen kiút, legyen egy ajtó...
Úgy érzem, nyakamban liheg a hajtó.

Figyelsz minket, mi figyelünk téged!
Egymásnak csak ellenségek.
Ember vagy állat, vadász vagy préda;
Egyformák vagytok, mint falban a tégla.
Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem.

És a tüzek mellett szörnyek melegednek.
Pusztul minden, a könyvek elégnek.
Kire hallgat a pilóta, ki ledobta
Bombával együtt a lelkét a városra?

Miféle cél lehet elég szent,
Hogy ártatlanokat a sírba küldhet?
Mit képvisel a hadsereg,
Mely másoktól minden álmot elvehet?

Figyelsz minket, mi figyelünk téged!
Egymásnak csak ellenségek.
Ember vagy állat, vadász vagy préda;
Egyformák vagytok, mint falban a tégla.
Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem.

Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem
Engedd, hogy még egyszer érezzem.

Engedd, hogy még egyszer ugyanúgy élvezzem
Engedd, hogy még egyszer ugyanúgy élvezzem