Tulsó part
Ez az út, ez a vágy, ez a lét,
ami hozzá hajt-, hát kérlek,
ó, Uram, ne hozz rám bajt!
Valahol - egy holnap rejtekén -
majd szerelem vigyáz rám.
Valahol - a percek mentén -
elfogy ez a mély magány.
Minden szigorú csöndből
egyszer kijut a szó,
mert mindig jön egy változás-,
így tudom, hogy végül kiköt
ez a hajó: nincs örök utazás...
Hallgat róla a szél, a víz, a tűz,
fa és kő-, de szívem azt súgja,
hogy vár, 'kit várok rég...közel az idő.
REFR.:
Ez az út, ez a vágy, ez a lét,
ami hozzá hajt-, hát kérlek,
ó, Uram, ne hozz rám bajt!
Csak egy Hold, csak egy Nap,
csak egy szív, ami úton tart-,
hát súgd, hogy létezik a túlsó part!
Valahol- az árnyak tengerén-
Fény Földje vár reám.
Túljutok az Ártók Rendjén,
átvezet egy csók, talán...
És a Szigeten élek,
'míg a szerelem él,
s a felhők fölé emel-,
'míg létem végül majd
világot cserél, ha hazahív egy jel...