Mosolyodból egy dal

A színpadról lenézve olyan távoli minden,
Ülök egy zongoránál és játszom neked egy dalt.
A színes lámpák fénye mindig elszakít minket,
De én csak zongorázom és játszom neked egy dal.

Amilyen a fény az utcán,
Amilyen a félhomály,
Amilyen itt bárki köztünk,
Én sem vagyok más.

A szóból hangok lesznek,
Dallamok a mondatokból,
De minden dalban én vagyok.

A szóból hangok lesznek,
Dallamok a mondatokból,
De minden dalban én vagyok.
Mindig én vagyok!

Te is bolond szívem vagy, te is álmokat kergetsz,
De talán írsz majd hozzám a mosolyoddal egy dalt.
Sokan máshogy látnak, most még elhisznek mindent,
De egyszer majd ők is hallják a mosolyuk mögött a dalt.

Amilyen a fény az utcán,
Amilyen a félhomály,
Amilyen itt bárki köztünk,
Én sem vagyok más.

A szóból hangok lesznek,
Dallamok a mondatokból,
De minden dalban én vagyok.

A szóból hangok lesznek,
Dallamok a mondatokból,
De minden dalban én vagyok.
Mindig én vagyok!


A szóból hangok lesznek,
Dallamok a mondatokból,
De minden dalban én vagyok.

A szóból hangok lesznek,
Dallamok a mondatokból,
De minden dalban én vagyok.
Mindig én vagyok!