Üzenet

Nézd, a néma beszéd,
Egy üzenet most indul feléd,
De vigyázz, ha célba talál,
Meg kell, hogy hallgasd, mi bánt.

Mit senki nem tudhat, hogy mennyire fáj,
És ennek 23 éve már,
Most vigyázz rá, és soha ne bántsd,
Hogy legyen ki melléd áll.

A szó most kimondható:
„Szerelem”, mely mindig csak volt,
Egy új tűz, hogy meddig elég,
Ne add fel még a reményt.

Nyitnám egy álomország zárt kapuját,
És ennek 23 éve már,
Most vigyázz rá, és soha ne bántsd,
Hogy legyen ki melléd áll.

Változni próbálsz, csak nem értem, hogy miért,
Te így vagy jó és nekem ennyi elég,
Majd velem állsz az álmok kapuja elé,
Hogy megnyaljon értünk, hogy rajta belépjünk.

Túl a kereszteken,
Utazom, hogy elérjelek,
Mint vándor, ki rég hazatart,
De otthont nem lel soha.

Elfojtott érzés, mely most hangtalan kiált,
Ez így van 23 éve már,
Vigyázok rá, hogy soha ne mondd,
Hogy nincs aki melléd áll.