A démon (Lilith)

A rég nem látott démon egy szép nap hazajő
És nem lesz rajta semmi, de semmi feltűnő

Látja, ez az a ház, ami fontos volt nagyon
Bár őrség áll az ajtóban, ő átmegy a falon

Hátul áll és felszolgál, ha kell
Az áldomáshoz a serleget már ő adja fel
Elhangzik pár szólam, az új Cicero
Jó formában van ma, ez a bornak tudható

A rég nem látott démon, mikor lopva visszatér
A napsütötte utcákon az árnyék torkig ér

Álmok mézét lopja, hajlékot cserél
Ha elfoglal egy szívkamrát, ott fellobban a vér

Félre áll, hol sziklák görögnek
Az elsőt, persze véletlen, ő lökte meg
Démonhangon harsog, pláne, ha fél
Ha indulatból szólalsz meg, a száddal ő beszél

Élre áll, hol szitkok dörögnek
A táborába gyűjt majd, és onnan nem ereszt
A rég nem látott démon volt már üldözött
Száműztük a lelkünkből, de mindig visszajött