A láthatatlan holnap

Mindegy már, hogy mit remélek rosszabbat, vagy jobbat.
A semmi áll az ajtó előtt, a láthatatlan holnap.

Tompán, zavarosan hullik szét a kép.
Mindennapi győzelem, hogy egyben vagyok még.

Ígéretből összegyűlt annyi, mint a tenger.
Annál nem volt egyszerűbb, de már ennyi sincs.

Holnap – arctalan és idegen, már nem jó barát.
Holnap – vágyakon és hiteken vadul gázol át.

Körül nézek bárhol ahol tervek álmok voltak.
Csak törmelékek, romok vannak és láthatatlan holnap.

Szédül, bomlik, szakadozik az érthető világ.
Összezavarodva, csodára várva hogyan lesz tovább.

Ígéretből összegyűlt annyi, mint a tenger.
Annál nem volt egyszerűbb, de már ennyi sincs.

Holnap – arctalan és idegen, már nem jó barát.
Holnap – vágyakon és hiteken vadul gázol át.

Gázol át…

Ígéretből összegyűlt annyi, mint a tenger.
Annál nem volt egyszerűbb, de már ennyi sincs.

Holnap – arctalan és idegen, már nem jó barát.
Holnap – vágyakon és hiteken vadul gázol át.