Dávid és Góliát

68 után sok súlyos éven át
úgy tűnt, nem marad más, üres az élet már
gyorséttermek, diszkó, bár, tuti verda, jó dohány,
és csak szól a TV, és pár haver még vár…
De Tienanment látva te voltál mindenünk
a tankok előtt állva példát adtál nekünk.
Nem is gondoltad talán hogy az életed az ár,
de azt megmutattad mi a szabadság!
Ma is egyedül állsz
csak egy srác vagy, mint annyi másik,
de egyedül állsz
hogy az elvakult gőggel szembeszállj
mint Dávid és Góliát!
Te is, aki ma még a vén egyetemre jársz
készülsz hogy egy napon a harcban az élre állsz,
mert nem bírod nézni már hogy egész Dél fegyverben áll.
Ne félj áttörni a gyűlölet falán!
Ha egy nap majd végleg úgy érzed, nincs erőd;
félelem lesz úrrá rajtad a cél előtt.
Gondold azt hogy most te állsz ott a harckocsik előtt!
Ne add fel, s legyőzöl minden túlerőt!
És így csak rajtad áll
hogy majd igaz legyen az élet
ne egy hazugság!
És a megalkuvás is megkísért,
de te soha meg ne állj!
Látod ahogyan mind több ember
mögötted áll,
együtt áttörjük majd a gőg falát.
Így leszünk
Dávid és Góliát.