Magányos utas
Dékány Csaba
Poros az országút, mikor végiggördülök rajta
Csak a szívem kalapál, és motoromat jó motor hajtja.
Kanyarog az út alattam, arcomba süvít a szél
Az úton csíkokat hagytam, mond, ki büntetne ezért.
Magam mögött hagytam a várost, kialudtak a fények
Az úton a magány a társam, nem tudom, kivel beszéljek.
Követ a hold az égen, felé fordulok éppen
Senki sincs az úton, csak mi én meg a gépem.
Száguldok egy jobb kor felé
Repülök, mint a képzelet
A gondok már nem érdekelnek
Már nem élek, csak létezem.
A megyehatár környékén egy töltőkúthoz léptem
A benzint a tankba öntöm, a pénzem végére értem
Céltalanul vagyok a földön, bolyongok az éjben
Hiszem, egy szebb világba érek, de mikor csak ezt kérdem.