Mindig magas a tét

Tibor Wilhelm

Alattunk szalad az út
Néha a talpunk földet ér
Ilyenkor lelazulunk
Megszűnik idő és a tér
Nem tudjuk, mit akarunk
Egymásra csúsznak a programok
De mikor nekifutunk
Picit még lelkes is vagyok

Érdekes állat az ember
Egész nap rohan és ordibál
Dolgozik vasfegyelemmel
Majd néha némán sorba áll
Ne mondja senki, hogy tudja
Nincs, aki mindennek megfelel
Megfeszül újra és újra
Csak pont a lényegre nem figyel