Életfogytig

A közelség, a sötétségbe lépve, mindent félretolt.
A hazugság e táncnak része volt és közben mást gondolt.
Ha volna hely még egy tiszta napnak, hidd el, írnék rá.
De belül szétszakít, hogy nincs több, nincs több évem rá.

Refrén:
De most még úgy ölelj,
hogy én is hidjem el!
Ne bánd, hogy olyan szívtelenre harcultok egymást!
Ha nem szerettünk jól, az ember vágyunktól.
Ne bánd, mert ahogy féltelek az életfogytig szó.

A bezártság, a szabadság zajára könnyel válaszolt.
Az örökké egy fénylő túl törékeny képzelgésünk volt.
Ha volna hely még egy tiszta napnak, hidd el, írnék rá.
Egy dacos: 'Ég veled! Úgy tép, bánt, biztos földre ránt.'

Refrén:
De most még úgy ölelj,
hogy holnap menni kell.
Ne bánd, hogy olyan szívtelenre harcultok egymást!
Ha nem szerettünk jól, az ember vágyunktól.
Ne bánd, mert ahogy féltelek az életfogytig szó.