Ének a búzamezőkről

Felnőnek végül mind a fenyők
Zúg a daluk mélységes rétegeken át
Karjuk úszó felhők felé lendül
És lengnek mind egyszerre, lassan

Éneklő fenyves zúgó moraja
Mesehangja körbe-körbe

Mint melegcsókú nyári széllel
Dőlnek boldogan aranyhajú búzamezők
A föld szomorú szívére
Úgy zúg a daluk az én nyelvemen!

Búzamező, napban, arany szélben zúgó-súgó
Búzamező, jaj hogy sajog szívem érted
Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet
Bánat s rejtelem

Búzamező, napban, örök szélben zúgó-súgó
Búzamező, jaj hogy sajog szívem érted
Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet
Bánat s rejtelem