Semmi különös

Velem eddig még azt hiszem
nemigen fordult elő az, hogy zavarba jöttem, hosszú
évek rutinja áll mögöttem, legyen az
vizsga, a színpad, vagy akár a mai témánk, ami
nem meglepő módon most az újdonság kedvéért a
nő. Nem mondhatnám, hogy felemelő ezért a
következő meghökkentő mese: nincs még egy
éve sem, hogy egy szegedi klubban parti volt egy
pénteken, jókedvünk végtelen nyarán
lazán a funkyra mozogtunk, amikor
'nézz csak oda' - szólt rám egy haverunk, s ott volt
Ő, az a szem, az a hő, az a mosoly, az a
fő, hogy ne legyen semmi zökkenő. Lassan
közelítek, de nem ismerek magamra, ami eddig
működött, most engem hoz zavarba, fokozato-
san szembe kell néznem a kudarccal, a haverunk meg csak
legyint, és azzal vígasztal, hogy:

Semmi különös, mind ugyanolyan, egy se
hibátlan, csak a kép tökéletes
Semmi különös, mind ugyanolyan, egy a
világban, ugyan hagyd, nem érdekes

Végre valaki
megmagyarázhatná nekem, hogy miért van az, hogy ha
valaki valakit igazán akar, az rosszul fogalmaz, a
bénító vágytól eleve megszűnik a humora, és a
kedves szeme rosszabb, mint egy kamera. Pár
hét volt a lábadozás az eset után, bár ez a
felszín csupán, gondoltam legközelebb tán javíthatok a
műhibán, de persze nem láttam őt soha, nem
csoda, hogy már nem is figyelek oda. Nemrég aztán
újra összefutottunk - ilyen a véletlen - és rögtön
élesben beszélgettünk négyesben, később a
barátnője a haverommal úgy összemelegedett, hogy máris
ketten maradtunk, és ránk esteledett. A
végén kiderült az, hogy valami mégsem stimmel, és
közöltem, hogy ne haragudj, de mennem kell. Kissé
csalódottnak tűnt, amikor a kabátomért nyúltam, és még
hallom, ahogy a barátnője mondja neki nyíltan:

Semmi különös...