Lehozom én, hogyha kell [Váradi]

Nem rég, amikor velem voltál még,
Emlék bennem már csak néhány kép.
Fogtam a kezed, néztem a szemed,
Miközben éreztem, hogy a tested lágyan meglelem.
Kell még, hogy egyszer hozzám visszatérj,
Te ne légy nékem egy fájó, múló kép.
Nekem egyedül Te vagy az,
Aki vissza tudja hozni a napfényt,
Mert csak akkor lesz szívemben nyár.
Ne félj, hogy szerelmed nem kap viszonzást,
Csak beszélj, mondd el hát végre, hogy mi bánt!
Lehozom én, hogyha kell
Még a csillagokat is az égről,
Ha a Te szíved is csak rám vár.
Lehozom én, hogyha kell
Még a csillagokat is az égről,
Ha a Te szíved is csak rám vár.
Ne félj, hogy szerelmed nem kap viszonzást,
Csak beszélj, mondd el hát végre, hogy mi bánt!
Lehozom én, hogyha kell
Még a csillagokat is az égről,
Ha a Te szíved is csak rám,
Ha a Te szíved is csak rám,
Ha a Te szíved is csak rám vár.