Ablakom nyitva áll
Kellermann Kristóf, Varga Zsuzsa
Túl messze ült, hogy arcát lássam
Tudtam, hogy engem néz, de hagytam
Az ablakból figyelt rég
Nem tudta, hogy kilesték
Kíváncsi szemek tüzén égtem
Tekintetét még most is érzem
De különös volt a tél
Elmúlt, s te elmentél
Nem történt semmi más talán
Megláttál, és rég enyém voltál
Még várom, hogy újra megtalálj
Ablakom nyitva áll
Házfalaink majd? összeértek
Már én akartam a közelséget
De különös volt a tél
Elmúlt, s te elmentél
Milyen különös volt a tél
Akartál, de elmentél
Nem történt semmi más talán
Megláttál, és rég enyém voltál
Még várom, hogy újra megtalálj
Ablakom nyitva áll