Valahol bús dal szól

Szép volt kibontott hajjal, ahogy táncolt súlytalan,
És szép volt, ahogyan várt rám a párnámon kócosan.
Még nevetett, amikor súgta: Ez a város nem boldogít!
Szabadulj! Menekülj innen! Ha mélyre jutsz, itt senki nem segít!

Azután átölelt, és vigaszt keresve bújt hozzám.
Szomorú mozdulat, mintha kérne: Vigyázz rám!

Nem-nem, semmit nem értettem jól, most értem,
Most, hogy már nem tudom merre van, most féltem.
Ó milyen hideg tud lenni egy város. Tudom már!

Valahol bús dal szól, és ostobán csak körbejár.
Ülök egy bárpultnál és fázom, szinte fáj.

Nem- nem, semmit nem értettem jól, most értem,
Amikor mesélte, nem hittem el, most féltem,
Ó milyen hideg tud lenni egy város,
Szökni kell, most én mondanám:

Valahol bús dal szól, és ostobán csak körbejár,
Ülök egy bárpultnál és fázom, szinte fáj.

Ó szinte fáj!