Mint te (repríz)
(Elisabeth):
Ó, a lelked itt van vélem, érzem, jöjj hát!
A sors, te kóbor szellem, hozzám hajt!
Hiszen az vagy, Heinrich Heine,
aki nyugtot rég nem lát!
Jöjj, súgj meg nékem csak még egy dalt!
Tudod, most is vár a toll, s a tinta csak miránk...
(Max, bajor herceg szelleme):
Itt nincs több dal!
(Elisabeth):
Apa?
Te vagy az, sejtem én már!
(Együtt):
Versek közt az élet szebb volt
- lázas vágta, száguldás!
(Elisabeth):
Én is csak erre vágytam rég!
(Max szelleme):
Sissy, nem tudom, hogy mért a holtakkal beszélsz?
(Elisabeth):
Nem ismerek erre senkit, aki élő!
(Max szelleme):
Ez a rossz cinizmus elzár mindentől!
(Elisabeth):
Nos, ezt teszi a sok idomítás!
(Max szelleme):
Úgysem gondolod,
hogy ettől most majd rád szabadság vár!
(Elisabeth):
De minden undorít!
(Max szelleme):
Hát nem vágysz-e rá, hogy boldog legyél?
(Elisabeth):
Minek az öncsalás, mondd?
(Max szelleme):
De te mindig éltél bátran, meg nem hátráltál!
(Elisabeth):
Az emberek arca egyre csak ijesztőbb!
(Max szelleme):
De te életedben nem fogadtál szót!
(Elisabeth):
Így a jó!
(Együtt):
Élnék, mind szabad cigányok,
ahogy egy vidám zenész...
(Elisabeth):
...de már túl késő!
(Max szelleme):
Adieu, Sissy!
(Elisabeth):
Szívem, mint kő
- nem lettem, lásd, hozzád illő!