Nem én lennék

Ne kívánd,hogy játsszam a nőt aki jól nevelt.
Ne kívánd,hogy tudjam a módit,s az illemet.
E példás kis udvartöltelék,az már nem én lennék.
Ha repít a trapéz, ha elbír a vékony jég,
Ha szeszély a veszély az csodás az álomszép.
De értsd meg, ha nem kockáztatnék,az már nem én lennék.
Ha óvnál a bajtól épp az lesz a baj, hogy nyüg lesz csak rajtam a lét.
Mint sólyom úgy szállok majd más táj felé, ha békjóz a kényszerüség.
Ha leszól egy csillag, ha elhív én elmegyek.
A világ, a hazám, a felhők, a mesterek
Ha a tudást csak könyvekből vennék,az már nem én lennék.
És taszít, ha tolong sok kegyenc,sok esdeklő és riaszt, ha les rám és öröm, ha egy sem jő.
Kit nem bánt e barbár csőcselék,az már nem én lennék.
És elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz, a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass az kell, hogy had higgyem már az élet mit élek, enyém!
Egy társ kell egy barát,ki megvéd,ki átölel
Ki megért, ki megóv,ha vígasz vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek szabadon, mint a lélek, mert így vagyok,csak én!
Csak én!