Akkor majd szólj nekem
S. Nagy István, Schöck Ottó
Ha már minden társad hűtlen elhagyott,
és senki sincs, ki néha-néha vár.
Ha cserben hagynak legszebb álmaid,
s a lelked már kiutat nem talál.
Akkor majd szólj nekem,
akkor majd jöjj, rohanj a karjaim közé,
Zokogd el bánatod,
hiszen az életem a szép emlékedé.
Ha majd rádöbbensz, hogy mit jelentek én,
ha észre térít néhány sorscsapás,
és elhiszed, hogy én voltam a jó,
s ha úgy érzed, hogy nem kell senki más.
Akkor majd szólj nekem,
akkor majd érezzem a csókjaid ízét,
Bánjad meg bűneid,
hiszen az életem még most is a tiéd.
Hogyha majd zúg, tombol a szél,
és a hajón viharban élsz,
akkor majd szólj nekem,
akkor majd érezzem a csókjaid ízét,
Bánjad meg bűneid,
hiszen az életem még mindig a tiéd!