Egy úr a tükörbe néz

Borotválkozni naponta kéne,
Másodnaponta meg is teszem.
De rögtön kétszer, ha este várlak:
Minden kis szálnak nekiesem.

Egy úr a tükörbe néz és látja,
Az arca elégedett.
Ha kérdik, miért e nagy gőg,
Mitől a büszkeség?
Ne higgyék, hogy túlbecsülni
Igyekszem én a szépségemet,
A gőgöm alapja az,
Hogy enyém vagy már te rég.

Szeretni téged annyi, mint élni,
Ebben a szóban úgy benne vagy,
Aggódni érted rosszabb, mint félni,
Míg élek, félek, hogy el ne hagyj.

Egy úr a tükörbe néz és látja,
Az arca elégedett.
Ha kérdik, miért e nagy gőg,
Mitől a büszkeség?
Ne higgyék, hogy túlbecsülni
Igyekszem én a szépségemet,
A gőgöm alapja az,
Hogy enyém vagy már te rég.

Van úgy, hogy nem jössz
Egy teljes hétig,
Ne hidd, hogy pengém előveszem.
De hogyha felhívsz,
S magadhoz elhívsz,
Borotvahabba temetkezem.

Egy úr a tükörbe néz és látja,
Az arca elégedett.
Ha kérdik, miért e nagy gőg,
Mitől a büszkeség?
Ne higgyék, hogy túlbecsülni
Igyekszem én a szépségemet,
A gőgöm alapja az,
Hogy enyém vagy már te rég.

Borotválkozni nem egy nagy érzés,
Utálom én is, mint oly sokan.
De mert a férfi mégiscsak férfi:
Ha kell, hát vérzek én boldogan.

Egy úr a tükörbe néz és látja,
Az arca elégedett.
Ha kérdik, miért e nagy gőg,
Mitől a büszkeség?
Ne higgyék, hogy túlbecsülni
Igyekszem én a szépségemet,
A gőgöm alapja az,
Hogy enyém vagy már te rég.